Author
mokusok

(English) AirWorker’s report on the Air Factory

Leider ist der Eintrag nur auf Amerikanisches Englisch und Ungarisch verfügbar. Der Inhalt wird in der Standard-Sprache dieser Website angezeigt. Sie können einen Link anklicken, um zu einer anderen verfügbaren Sprache zu wechseln.

// in Hungarian
„Olyan, mintha egy másik világba, álomvilágba, sci-fi szerepjátékba csöppenne az ember. (…) Engem elképeszt és ámulattal tölt el, hogy itthon ilyen kezdeményezéssel, komplex művészeti produkcióval lehet találkozni. Valami nagyon új, nagyon más elképzelés ez a művészet szerepéről és funkciójáról, bátor és bevállalós kísérlet. Ha egy berlini kiruccanás során futnék bele, nem lepne meg, de csodálnám, és Budapestre kívánnám.“
Trömböczky Napsugár (Pótszékfoglaló)

(English) Bálint Mónika: The 20 Forint Operetta and three dimensions of participation (in HUNGARIAN)

Leider ist der Eintrag nur auf Amerikanisches Englisch und Ungarisch verfügbar. Der Inhalt wird in der Standard-Sprache dieser Website angezeigt. Sie können einen Link anklicken, um zu einer anderen verfügbaren Sprache zu wechseln.

Abstract
The 20 Forint Operetta (inspired by Bertolt Brecht’s and Kurt Weill’s Dreigroschenoper) is a joint project of the Hungarian Pneuma Szöv. artist group and the German performance group Mobile Albania, in which a common space, a living open society of trust and cooperation is being created by artists, activists, „street experts” and inhabitants of Budapest. The paper presents an analysis of this long term art project based on participatory observations, articles, and interviews with the initiators of the project. The analysis of the 20 Forint Operetta discusses three possible interpretations of participation as it relates to participatory artwork – the three dimensions of participation.

Balint Monika Pneuma szovjav2
Tovább...

(English) „Merj a mókusokkal lenni!“ – interview with Berecz Zsuzsa (HU)

Leider ist der Eintrag nur auf Amerikanisches Englisch und Ungarisch verfügbar. Der Inhalt wird in der Standard-Sprache dieser Website angezeigt. Sie können einen Link anklicken, um zu einer anderen verfügbaren Sprache zu wechseln.

Berecz Zsuzsa on Pneuma Szöv.’s projects in Józsefváros, Budapest // July 2013  // kortarsonline.hu

Magyar–német szakos diplomájával a zsebében Berecz Zsuzsa meg sem állt Hans Thies-Lehmann frankfurti tanszékéig, ahol posztmodern színházi dramaturgiát tanult. Hazatérve a Kortárs Drámafesztiválnál, a Tünet Együttesnél, legutóbb pedig a Goethe Intézet nemzetközi táncszínházi projektjében dolgozott menedzserként. Mindemellett alapítója a Pneuma Szöv. nevű művészeti hálózatnak, ami tavaly óta a nyolcadik kerületben tevékenykedik, számos mókus bevonásával.

Eddigi munkáidban markáns közös nevező a szociális érdeklődés és a társadalmi szerepvállalás. Ezt Németországban tanítják a dramaturgián?
Valamennyire biztosan szerepet játszik az is, hogy Németországban tanultam, mert ott olyan előadásokat láttam, amelyek fontosak voltak számomra, és azóta is követnek, illetve a frankfurti dramaturg szakon nagyon nyitott gondolkodásmóddal találkoztam azzal kapcsolatban, hogy mi a színház, és hogy azon belül mi minden lehet a dramaturg feladata. Mindig is valami olyasmivel szerettem volna foglalkozni, ami kapcsolódik a művészethez, de igazából abban áll, hogy embereket összehozzak, és kitaláljunk valamit, ami meg tudja változtatni azt a közeget, amiben élünk. Néha hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a társadalom egy olyan működő rendszer, amibe nekünk elég bekapcsolódni, ami már nélkülünk is tökéletesen ki van találva, vagy éppen nincs tökéletesen kitalálva, de nekünk úgysem lesz lehetőségünk arra, hogy alakítsuk. Szerintem alakíthatjuk, attól függetlenül, hogy milyen szintjén vagyunk a társadalomnak.

Most is épp egy féléves Leonardo-ösztöndíjról tértél haza. Nem kínálkozna erre a fajta munkára több lehetőség, mondjuk, Berlinben?
Németországban valóban könnyebb a művészeti világban dolgozni, sok minden jobban működik. De épp ezért azt érzem, nehezebben találnám meg a helyem; főleg Berlinben már annyi jó dolog van, hogy ez passzívvá tesz, hiszen én csak egy projekt lennék a sok közül. A másik szempont az, hogy én itt érzem igazán, mit lehet csinálni: sokkal komfortosabban mozgok itthon, együtt tudok lélegezni az itteni közeggel. Az is mozgat, hogy Magyarországot összekapcsoljam a külfölddel. Szerintem nagyon fontos, hogy itt történjen valami, amihez meg lehet nyerni magas kvalitású művészeket külföldről, és hogy a magyarok is megmutassák magukat, hiszen sok jó művész van.

Jelenleg mintha inkább a professzionális produkciós rendszeren kívül keresnéd az utat ehhez.
Nem az a kérdés, hogy profi környezetben dolgozom-e, vagy sem. Nyilván megvan annak az oka, hogy az aktuális projektjeink alkotóival még nem hoztunk létre szervezetet, még nem intézményesültünk. Ez nagy szabadságot ad, de sok nehézséggel is jár, ha mindemellett profin akarsz dolgozni. Számomra főleg az a fontos, hogy olyan projekteket csináljak, amikben hiszek, olyanokkal, akikkel tényleg szeretek dolgozni. Sarah Günther művészeti vezetővel és többekkel már 2008 óta együtt dolgozunk, hasonlóan gondolkodunk, hasonló vágyaink vannak.
A Pneuma Szöv. nevű hálózatunk első projektje a budapesti levegő szennyezettségét és a társadalmat befolyásoló láthatatlan rendszereket tematizáló Lufthase volt a Corvin-tetőn, tavaly pedig a Józsefvárosban indítottuk útjára a 20 forintos operettet, aminek második állomása az aktuális Vándorló Utcaegyetem is.  A Pneuma Szöv. valóban nyitott hálózatként működik, amihez bárki csatlakozhat, ahol mindenki mindenkivel összekapcsolódhat. Ez a működésmód és az ezzel járó spontaneitás sokkal könnyebben talál magának utat a professzionális produkciós rendszeren kívül. Én pedig jobban érzem magam egy olyan projektben, ahol a szerepek nem előre definiáltak és megváltoztathatatlanok: ugyan produkciós vezetőként vagyok feltüntetve, de nemcsak szervezek, hanem a koncepció kialakításában is részt veszek, szövegeket írok, énekelek, részt veszek az akciókban is.

Mesélnél egy kicsit arról, hogyan kapcsolódik egymáshoz a tavalyi és az idei projekt? És hogyan kerülnek a mókusok a Józsefvárosba?
A 20 forintos operett és az idei Vándorló Utcaegyetem összetartoznak: egy folyamat részeiként valósulnak meg, reagálva a közelmúlt olyan diszkriminatív politikai döntéseire, amelyek erősen korlátozzák az utcán való létezést, a közterek használatát. Tavaly két és fél hónapot dolgoztunk a Rákóczi tér közelében a Tolnai Lajos utca 23. elhagyatott óvodakertjében. Szomszédokkal és művészekkel közösen alakítottuk ki a telket, amely egymással párhuzamos workshopoknak, foglalkozásoknak, történéseknek adott helyet. Ezek szeptember közepére egy nagy eseménnyé, egy Mókusünneppé álltak össze: ekkorra építettük meg egy csónak alapzatán Józsefváros Óriásmókusát.

Itt a kezdetektől fontos volt a hajléktalanság témája, így például egy hajléktalan (mára csak volt hajléktalan) szerző, Horváth Csilla novellája, ahonnan a mókus-szimbolika is származik. A Tolnai utcai telek valóban nyitottan működött, ahová bárki bejöhetett. Egy ilyen nyitott helyen, ahol a hangsúly azon van, hogy együtt hozzunk létre egy olyan fura, abszurd dolgot, mint az Óriásmókus, az emberek másként kezdenek beszélni egymással, mások lesznek az együttlét keretei. A záró performansz egy utcai vonulás lett, amiben próbáltuk az operett formáját is újraértelmezni, mint ahogy a projekt során annyi mást is újrahasznosítottunk: anyagokat, szövegeket, tereket. Ezt folytatjuk idén egy elmélyültebb formában, az akciókon alapuló kutatásra helyezve a hangsúlyt, meghívott művészekkel. Amíg tavaly egy közösséget, közös találkozóhelyet hoztunk létre, most a kerület utcáira koncentrálunk. A köztereket kutatjuk, és beavatkozunk a működésükbe. Sokat beszélgetünk helyi aktív civilekkel, hogy megtudjuk, melyek most az igazán fontos témák a kerületben: mi foglalkoztatja a lakókat, hogyan alakul például a Magdolna Negyed Program, ami hatalmas EU-támogatásból jön létre, mi lesz azokkal a terekkel, azokkal a házakkal, amiket ennek keretében rehabilitálnak.

Hoznak ezek a projektek mélyebb változásokat a kerület életében?
Egy civil hálózat már létezett a nyolcadik kerületben, és annak kapcsán, hogy megkerestük őket, mintha újra aktivizálódtak volna. Tavaly civil fórumsorozatot szerveztek, idén pedig már közös akciókban gondolkodunk. Úgy látom, hogy ez működik, és akkor is szeretnénk folytatni ezt a fajta munkát, ha a projekt véget ér, hiszen számos kérdés vár megoldásra a kerületben, mint például a szociális bérlakások ügye. Fontos, hogy visszatérjünk, hogy újra és újra reményt és figyelmet adjunk, de persze legalább olyan fontos, hogy egy ilyen projekt nagyon sok mindent katalizálhat, ami tartóssá teszi a hatásait.

Mely más kezdeményezéseket tartasz még reménytelinek?
Nekem most nagyon tetszenek az olyan kezdeményezések, amelyek megpróbálják magukat úgy fenntarthatóvá tenni, hogy közben nem mondanak le a művészi igényeikről. Gondolok itt a Lumen Zöldségre, ami egyszerre galéria, kiállítóterem is, vagy a Chimera-projektre a Klauzál téren, ami  szintén galéria, egyben a hazai grafikusokat külföldre közvetítő platform. Ezek a modellek szerintem nagyon jövőbemutatóak. Fontosnak tartom az olyan platformokat is, mint amilyen a Jurányi, ami hatalmas területen tud befogadni főleg színházi alkotókat, és biztosítani nekik egy nagyon professzionális környezetet, infrastruktúrát.… Tovább...

(English) „Alakítani a történéseket..“ interview with Sarah Günther (HU)

Leider ist der Eintrag nur auf Amerikanisches Englisch und Ungarisch verfügbar. Der Inhalt wird in der Standard-Sprache dieser Website angezeigt. Sie können einen Link anklicken, um zu einer anderen verfügbaren Sprache zu wechseln.

Interview with Sarah Günther (Színház, March 2013)

Szerintem az, amit csinálunk, nem esik távol az alapvető színházi helyzettől, ami néző és játszó közötti párbeszéd.

2012 nyarán a Sarah Günther vezette Mobile Albania német performanszcsoport és a Pneuma Szöv. nevű nyitott hálózat kezdeményezésére egy csapatnyi művész egy üres telek „újrahasznosításába“ kezdett Budapest VIII. kerületében. A gazzal benőtt udvart kitakarították, és olyan nyitott művészeti műhellyé alakították, ahova bárki betérhetett, hogy részt vegyen a jógaórákon, íróműhelyeken, hangszerépítő workshopokon vagy akár egy helyben íródó és készülő szappanopera forgatásán. A szomszédság – köztük sok gyerek és hajléktalan – rendszeres vendége lett a 20 forintos operett elnevezésű projektnek. A résztvevők hulladékanyagokból felépítettek egy kerekeken guruló, hatalmas mókusszobrot, melyet szeptemberben, a „Mókusünnep“ keretében, népes menetben toltak el a Tolnai Lajos utcától a Kálvária térig.
Sarah Günther Németországban született. A Giesseni Egyetemen, Európa egyik legfontosabb kísérleti színházi műhelyében tanult alkalmazott színháztudományt. Az utóbbi években sokszor járt Magyarországon: volt gyakornok a Krétakörnél, vendéghallgatóként fél évig tanult a Színházművészeti Főiskolán, és az ő nevéhez kötődik a Corvin Áruház tetőterében, 2008-ban kialakított Lufthase (‚légnyúl‘) című színházi performansz.

Miért éppen Magyarország?
Először a szüleim meséltek róla, akik itt voltak nászúton, aztán 2006-ban én is eljöttem Budapestre. Gyalog mentem mindenhová, mert alig volt pénzem, és az utcákat járva nagyon megtetszett a város: volt benne valami, ami a kezdetektől fogva nagyon marasztalt. Amikor visszamentem Németországba, belevetettem magam a magyartanulásba. De nem volt elég a heti egyszeri nyelvóra. Megpróbáltam egyedül is haladni, például Bikini-dalokat töltöttem le az internetről, amiket megtanultam kívülről. Minél többet tudtam, annál inkább úgy éreztem, hogy van valami hasonlóság a német és a magyar nyelv mélyén levő struktúrák és képek között.
De sosem egzotikumként tekintettem az országra, hanem sokkal inkább otthonomként, hiszen Kelet-Németországból jövök, a cseh és lengyel határ közeléből, ahol bizonyos kulturális referenciák érthetőbbek, mint Nyugat-Németországban.

Németországban saját társulatod van, a Mobile Albania. Hogyan találtátok ki ezt a nevet?
Amikor a társulat alapító tagjaival Albániában jártunk, azzal szembesültünk, hogy bizonyos európai országok lakói másodrendűek az Európai Unió polgáraihoz képest. Az első osztályú állampolgárok mindenhova szabadon utazhatnak, másoknak pedig ahhoz is engedélyt kell kérniük, hogy átmehessenek a szomszéd országba. Az albánok akkoriban még különösen nehezen kaptak vízumot az Unióba. Erre a helyzetre szerettük volna felhívni a figyelmet a névvel, és egy olyan társulat alapításában gondolkodtunk, ami valójában egy mobil színház-állam.
Sarah Günther. Schiller Kata felvétele

Mit jelent ez az államiság?
Az állam megfelelő definícióján folyamatosan dolgozunk, de például azt, hogy nemzet lennénk állampolgárokkal, nem tartjuk magunkra érvényesnek, és nálunk nincsenek hivatalnokok vagy alávetettek sem. Inkább egyfajta államon túli állam vagyunk, ahol bárki lehet elnök. Szerintem, bár erről szoktunk vitatkozni, a művészet diktatúrája áll a legközelebb a Mobile Albaniához, a Jonathan Meese által használt értelemben: a diktatúra nem jó, hiszen emberektől ered, ahol azonban a művészet irányít, ott otthon érezzük magunkat.

Törvényeitek vannak?
Nincsenek, csak szubjektív alkotmányaink vannak, melyeket a mindenkori elnökök írnak, s mi „végrehajtunk“. Folyamatosan kutatunk, és kérdéseket teszünk fel, tulajdonképpen csak annyit határozunk meg, hogy miről tudunk vagy akarunk beszélni.

Mire vonatkozik a „mobil“ jelző?
A társadalmi mobilitás jelenségeivel foglalkozunk. Az emberek ma nagyon sokat utaznak, rengeteg időt töltenek például a lakhelyük és a munkahelyük közötti nem-térben, vonaton, buszon vagy autóban. Emiatt nagyon kevesen ismerik a lakókörnyezetüket, és alig vesznek részt annak alakításában. A Mobile Albaniával szeretnénk újra megnyitni ezeket a tereket, hogy új találkozások jöhessenek létre. Tulajdonképpen utcai rituálékat hajtunk végre, melyek a megszokott közlekedési útvonalakat alakítják át, különleges találkozások csomópontjait hozzák létre. Építettünk például egy kerekeken guruló szamarat, amivel elgyalogoltunk Giessenből Marburgba. Vettünk egy régi buszt is, amivel különböző városokban tudjuk megvalósítani a projektjeinket. Általános stratégiánk, hogy egy-egy helyen néhány hétig maradunk, és megpróbálunk azokkal az emberekkel és helyzetekkel foglalkozni, akik és amik éppen ott vannak. Igyekszünk mindenkit olyan tevékenységekbe bevonni, amik legalább időlegesen átalakítják a közösségi tereket. A megszokott valóság megzavarásával nyitunk új tereket, hozzuk mozgásba a gondolatokat, ösztönözzük játékra az embereket.

Sokan vannak, akik ezeket a projekteket és a 20 forintos operettet sem tekintenék színháznak, hiszen szó sincs arról, hogy a próbafolyamatot követően előadást, azaz végterméket látna a közönség. Sőt, a kritikus legtöbbször csak akkor kapcsolódik be, amikor már sok minden lezajlott, és így amit az egészből lát, az nem nevezhető színházi előadásnak. Mitől színházi mégis a 20 forintos operett?
A különleges találkozás lehetőségétől. Szerintem az, amit csinálunk, nem esik távol az alapvető színházi helyzettől, ami néző és játszó közötti párbeszéd. A 20 forintos operettben és más munkáinkban a játszó és a néző közötti határvonal újra és újra eltolódik, és megnyílik egy új, köztes tér, ami megtöri a tér és az idő adott határait. Számomra a színházban fontos a remény, hogy történik valami, ami nincs megtervezve és strukturálva. Maguktól nehezen jönnek létre ilyen helyzetek, mert az a rendszer, amelyben most élünk, elfojtja ezeket a lehetőségeket, hiszen ha egy pillanat nincs megtervezve, az veszélyes lehet, és bármi megtörténhet.


Sarah Günther. Schiller Kata felvétele

Azt hiszem, hogy a kritikusoknak, legalábbis Magyarországon, gyakran nincsenek meg a megfelelő eszközeik arra, hogy erről a fajta színházról beszéljenek. Alighanem teljesen új megközelítéseket kellene találnunk, ahol azonban a kritikus értékelő funkciója végképp nem működik.
Ahogy mi magunk sem értékelni vagy értelmezni szeretnénk azt, ami történik. Inkább alakítani akarjuk a történéseket.

Ha mégis értékelned kellene egy projektet, milyen szempontok alapján tennéd? Mitől érzel valamit sikeresnek, avagy sikertelennek?
Azért nehéz erre válaszolni, mert számunkra elsősorban a tanulási folyamat és nem a végeredmény fontos. A 20 forintos operett szerintem nagyon jól sikerült, mert sokféle társadalmi státusú embert hoztunk össze egy helyen. Ezért lehetett ekkora varázsa annak, hogy szinte mindent a semmiből hoztunk létre – ami szintén fontos eleme a színháznak -, és hogy ezt együtt megünnepelhettük. Nehéz azt mondani, hogy valaki jól vagy rosszul csinálta a dolgát, hiszen a keresés és a tanulás a lényeg. Fontos az is, hogy hogyan kommunikálunk az emberekkel, de általában egyszerű dolgokról, a színház alkímiájáról van szó, melyek a misztériumjátékok vagy a karnevál formájában már régóta léteznek.… Tovább...

(English) Air Factory – Reclaim the Air!

Leider ist der Eintrag nur auf Amerikanisches Englisch und Ungarisch verfügbar. Der Inhalt wird in der Standard-Sprache dieser Website angezeigt. Sie können einen Link anklicken, um zu einer anderen verfügbaren Sprache zu wechseln.


Something’s in the air. The atmosphere is getting worse, filled with transparent lies. We can’t wait any longer! It’s time for a climate change!

In October 2017 an international art-conspiracy will be revealed and its dirty linen aired in public. A group of people have conspired to build a refreshingly industrial Air Factory in an empty office space on Üllői street. The factory produces air to efficiently influence the atmosphere.
 
To finish our work, we still need lots of personal atmospheres and fears, so come and join us! The factory is not an air castle: it has already started to function. We already welcome helpers and volunteers, and we open our gates to a broader audience on the 13th of October.
 
If you would like to do something for more efficient social psycho-active methods, would like to improve the public endangerment or just to disappear into thin air, then come and visit us!
 
The Air Factory is an installative performance, a community-based home-experiment, art research, meeting point and knowledge-sharing center. Visitors of the factory can participate in the ongoing work of the factory, can get lost in the huge office-labyrinth or try cutting-life technologies. All visitors will get a breath of fresh air and insight into the real and only conspiracy, the rabbit-hole…
 
„Come as you are, vár a léggyár!“

In the frame of OFF-Biennale Budapest

Location:  Heinrich udvar, 32. Üllői út, 4th floor, Budapest

Member recruitment: ongoing from 29. September, 2017
Premier: 13 October (Friday)
Other visiting hours: 14, 20, 21, 23 October (revolutionary opening), 27, 28, 31 October (HELLONYUL – End Party)

Open between 19h and 22h (with arrival between 19h and 21h), or by appointment

Supported by the Goethe-Institut and a grant by Burning Man
Thanks for their support to Művelődési Szint (Müszi), Glowing Bulbs / Kiégő Izzók and Magyar Anime Társaság

Partners: Gray Box , Láthatatlan Tanoda (Invisible School), Auróra Culture Centre, Zöld Pók

Artistic director: Sarah GÜNTHER, Dramaturg: BERECZ Zsuzsa,Visual Design: SZABADOS Luca Project coordination team: BERECZ Zsuzsa, Shawn BODDEN, BORSOS Luca, Sarah GÜNTHER, Triada KOVALENKO, MAGYARI Lilla, SZABADOS Luca

By and with: Almási Gergely (HU), Békefi Róbert (HU), Berecz Zsuzsa (HU), Bredán Máté, Shawn Bodden (US), Borsos Luca (HU), Csanalósi Mária (HU), Fedor Nikolaevitch Drozdov (RU/HU), Carolin Eibel (DE), Esze Dorka (HU), Günther Sarah (DE/HU), Hauer Szilvia (HU), Hódi Csilla (HU), Hussami Péter (HU), Jécsai László (HU), Kerpely Adel (HU), Timo Koch (DE), Triada Kovalenko (DE/Ongoing Project), Lutz Boglárka (HU), Magyari Lilla (HU), Makra Viktória (HU), Markos Viktor (HU), Otávio Mattos (BR), Luiza Moraes (BR), Pintér Luca (HU), Poór Dorottya (HU), Lisa Schwalb (DE/Ongoing Project), Süttő Anikó, Szabados Luca (HU), Szabó Veronika (HU), Isabel Val (ES), Varga Viktor (HU) és te (INT)… Tovább...

(English) Air Factory reopens and reclaims

Leider ist der Eintrag nur auf Amerikanisches Englisch und Ungarisch verfügbar. Der Inhalt wird in der Standard-Sprache dieser Website angezeigt. Sie können einen Link anklicken, um zu einer anderen verfügbaren Sprache zu wechseln.

We need more workers for the re-opening of the Air Factory!

„Abandoning utopian promises of air castles enables us to build a refreshingly industrial Air Factory, where we can alter the climate together. Do you want to distort someone else’s mind or behavior? Then you have the narcissistic psychological complex to fit in at our factory and create real change in society!“

 Air Factory – RECLAIM THE AIR! >>
in the frame of OFF Biennale 2017

 

 … Tovább...

(English) TÓcsatorna – Late Night Show ☞ Bánkitó Fesztivál 2017

Leider ist der Eintrag nur auf Amerikanisches Englisch und Ungarisch verfügbar. Der Inhalt wird in der Standard-Sprache dieser Website angezeigt. Sie können einen Link anklicken, um zu einer anderen verfügbaren Sprache zu wechseln.

Pneuma Szöv. ft. Kulcs Alíz present

Corrupted or not not? We will search for answers to this question.
Every evening we report about actual happenings around Bankitó. We invite guests and produce our best to corrupt them and the public.
After StreetChannel and 89 Shades of Grey, here is the new TV performance of Pneuma Szöv./Kulcs Alíz
Watch it carefully!


WHERE & WHEN?
BÁNKITÓ Festival > thursday, fruday, saturday evening on Aurora stage

https://www.facebook.com/events/1903649963225476/Tovább...