“Merj a mókusokkal lenni!” – interview with Berecz Zsuzsa (HU)

Berecz Zsuzsa on Pneuma Szöv.’s projects in Józsefváros, Budapest // July 2013  // kortarsonline.hu

Magyar–német szakos diplomájával a zsebében Berecz Zsuzsa meg sem állt Hans Thies-Lehmann frankfurti tanszékéig, ahol posztmodern színházi dramaturgiát tanult. Hazatérve a Kortárs Drámafesztiválnál, a Tünet Együttesnél, legutóbb pedig a Goethe Intézet nemzetközi táncszínházi projektjében dolgozott menedzserként. Mindemellett alapítója a Pneuma Szöv. nevű művészeti hálózatnak, ami tavaly óta a nyolcadik kerületben tevékenykedik, számos mókus bevonásával.

Eddigi munkáidban markáns közös nevező a szociális érdeklődés és a társadalmi szerepvállalás. Ezt Németországban tanítják a dramaturgián?
Valamennyire biztosan szerepet játszik az is, hogy Németországban tanultam, mert ott olyan előadásokat láttam, amelyek fontosak voltak számomra, és azóta is követnek, illetve a frankfurti dramaturg szakon nagyon nyitott gondolkodásmóddal találkoztam azzal kapcsolatban, hogy mi a színház, és hogy azon belül mi minden lehet a dramaturg feladata. Mindig is valami olyasmivel szerettem volna foglalkozni, ami kapcsolódik a művészethez, de igazából abban áll, hogy embereket összehozzak, és kitaláljunk valamit, ami meg tudja változtatni azt a közeget, amiben élünk. Néha hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a társadalom egy olyan működő rendszer, amibe nekünk elég bekapcsolódni, ami már nélkülünk is tökéletesen ki van találva, vagy éppen nincs tökéletesen kitalálva, de nekünk úgysem lesz lehetőségünk arra, hogy alakítsuk. Szerintem alakíthatjuk, attól függetlenül, hogy milyen szintjén vagyunk a társadalomnak.

Most is épp egy féléves Leonardo-ösztöndíjról tértél haza. Nem kínálkozna erre a fajta munkára több lehetőség, mondjuk, Berlinben?

Németországban valóban könnyebb a művészeti világban dolgozni, sok minden jobban működik. De épp ezért azt érzem, nehezebben találnám meg a helyem; főleg Berlinben már annyi jó dolog van, hogy ez passzívvá tesz, hiszen én csak egy projekt lennék a sok közül. A másik szempont az, hogy én itt érzem igazán, mit lehet csinálni: sokkal komfortosabban mozgok itthon, együtt tudok lélegezni az itteni közeggel. Az is mozgat, hogy Magyarországot összekapcsoljam a külfölddel. Szerintem nagyon fontos, hogy itt történjen valami, amihez meg lehet nyerni magas kvalitású művészeket külföldről, és hogy a magyarok is megmutassák magukat, hiszen sok jó művész van.

Jelenleg mintha inkább a professzionális produkciós rendszeren kívül keresnéd az utat ehhez.
Nem az a kérdés, hogy profi környezetben dolgozom-e, vagy sem. Nyilván megvan annak az oka, hogy az aktuális projektjeink alkotóival még nem hoztunk létre szervezetet, még nem intézményesültünk. Ez nagy szabadságot ad, de sok nehézséggel is jár, ha mindemellett profin akarsz dolgozni. Számomra főleg az a fontos, hogy olyan projekteket csináljak, amikben hiszek, olyanokkal, akikkel tényleg szeretek dolgozni. Sarah Günther művészeti vezetővel és többekkel már 2008 óta együtt dolgozunk, hasonlóan gondolkodunk, hasonló vágyaink vannak.
A Pneuma Szöv. nevű hálózatunk első projektje a budapesti levegő szennyezettségét és a társadalmat befolyásoló láthatatlan rendszereket tematizáló Lufthase volt a Corvin-tetőn, tavaly pedig a Józsefvárosban indítottuk útjára a 20 forintos operettet, aminek második állomása az aktuális Vándorló Utcaegyetem is.  A Pneuma Szöv. valóban nyitott hálózatként működik, amihez bárki csatlakozhat, ahol mindenki mindenkivel összekapcsolódhat. Ez a működésmód és az ezzel járó spontaneitás sokkal könnyebben talál magának utat a professzionális produkciós rendszeren kívül. Én pedig jobban érzem magam egy olyan projektben, ahol a szerepek nem előre definiáltak és megváltoztathatatlanok: ugyan produkciós vezetőként vagyok feltüntetve, de nemcsak szervezek, hanem a koncepció kialakításában is részt veszek, szövegeket írok, énekelek, részt veszek az akciókban is.

Mesélnél egy kicsit arról, hogyan kapcsolódik egymáshoz a tavalyi és az idei projekt? És hogyan kerülnek a mókusok a Józsefvárosba?
A 20 forintos operett és az idei Vándorló Utcaegyetem összetartoznak: egy folyamat részeiként valósulnak meg, reagálva a közelmúlt olyan diszkriminatív politikai döntéseire, amelyek erősen korlátozzák az utcán való létezést, a közterek használatát. Tavaly két és fél hónapot dolgoztunk a Rákóczi tér közelében a Tolnai Lajos utca 23. elhagyatott óvodakertjében. Szomszédokkal és művészekkel közösen alakítottuk ki a telket, amely egymással párhuzamos workshopoknak, foglalkozásoknak, történéseknek adott helyet. Ezek szeptember közepére egy nagy eseménnyé, egy Mókusünneppé álltak össze: ekkorra építettük meg egy csónak alapzatán Józsefváros Óriásmókusát.

Itt a kezdetektől fontos volt a hajléktalanság témája, így például egy hajléktalan (mára csak volt hajléktalan) szerző, Horváth Csilla novellája, ahonnan a mókus-szimbolika is származik. A Tolnai utcai telek valóban nyitottan működött, ahová bárki bejöhetett. Egy ilyen nyitott helyen, ahol a hangsúly azon van, hogy együtt hozzunk létre egy olyan fura, abszurd dolgot, mint az Óriásmókus, az emberek másként kezdenek beszélni egymással, mások lesznek az együttlét keretei. A záró performansz egy utcai vonulás lett, amiben próbáltuk az operett formáját is újraértelmezni, mint ahogy a projekt során annyi mást is újrahasznosítottunk: anyagokat, szövegeket, tereket. Ezt folytatjuk idén egy elmélyültebb formában, az akciókon alapuló kutatásra helyezve a hangsúlyt, meghívott művészekkel. Amíg tavaly egy közösséget, közös találkozóhelyet hoztunk létre, most a kerület utcáira koncentrálunk. A köztereket kutatjuk, és beavatkozunk a működésükbe. Sokat beszélgetünk helyi aktív civilekkel, hogy megtudjuk, melyek most az igazán fontos témák a kerületben: mi foglalkoztatja a lakókat, hogyan alakul például a Magdolna Negyed Program, ami hatalmas EU-támogatásból jön létre, mi lesz azokkal a terekkel, azokkal a házakkal, amiket ennek keretében rehabilitálnak.

Hoznak ezek a projektek mélyebb változásokat a kerület életében?
Egy civil hálózat már létezett a nyolcadik kerületben, és annak kapcsán, hogy megkerestük őket, mintha újra aktivizálódtak volna. Tavaly civil fórumsorozatot szerveztek, idén pedig már közös akciókban gondolkodunk. Úgy látom, hogy ez működik, és akkor is szeretnénk folytatni ezt a fajta munkát, ha a projekt véget ér, hiszen számos kérdés vár megoldásra a kerületben, mint például a szociális bérlakások ügye. Fontos, hogy visszatérjünk, hogy újra és újra reményt és figyelmet adjunk, de persze legalább olyan fontos, hogy egy ilyen projekt nagyon sok mindent katalizálhat, ami tartóssá teszi a hatásait.

Mely más kezdeményezéseket tartasz még reménytelinek?
Nekem most nagyon tetszenek az olyan kezdeményezések, amelyek megpróbálják magukat úgy fenntarthatóvá tenni, hogy közben nem mondanak le a művészi igényeikről. Gondolok itt a Lumen Zöldségre, ami egyszerre galéria, kiállítóterem is, vagy a Chimera-projektre a Klauzál téren, ami  szintén galéria, egyben a hazai grafikusokat külföldre közvetítő platform. Ezek a modellek szerintem nagyon jövőbemutatóak. Fontosnak tartom az olyan platformokat is, mint amilyen a Jurányi, ami hatalmas területen tud befogadni főleg színházi alkotókat, és biztosítani nekik egy nagyon professzionális környezetet, infrastruktúrát. Kellenek ezek a helyszínek ahhoz, hogy a függetlenek megtalálják azt az öntudatot, amivel képviselni tudják a saját érdekeiket, és szabad, mozgékony struktúrában dolgozhassanak.

Mi nehezíti a jó példák létrejöttét, fennmaradását?
Nagyon sokan nem hisznek abban, hogy meg tudnak csinálni dolgokat, nincs elég önbizalmuk ahhoz, hogy igazán szabadon dolgozzanak: ez eléggé jellemző a hazai művészeti közegben is. Túl sokszor az irányít minket akár öntudatlanul is, hogy a produkciónk sikeres legyen, jó legyen a szakmai visszhangja, hogy tetsszen a közönségnek. Úgy gondolom, hogy sok tehetséges ember van, akik nem mernek belevágni dolgokba, és ezért nem tudnak olyan hőfokon égni, ahogy tudnának. Ehhez képest csak másodikként jut eszembe az, hogy nagyon nehéz ilyen anyagi körülmények között és ilyen támogatási rendszerben dolgozni, ami a hazai kulturális közeget jellemzi. Ez már a második olyan projektünk, amit nagyrészt külföldi pénzekből valósítunk meg. Tavaly a MitOst és a Schering Stiftung versenyének díjából és a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus public art pályázatának díjából hoztuk létre a 20 forintos operettet (utóbbi mára már nem létezik ilyen formában, sem az intézmény, sem a program). Idén főként a Robert Bosch Stiftung színházi együttműködéseket támogató Szenenwechsel programja jóvoltából tudunk dolgozni.

Az anyagi támogatás hiányán kívül sok nehézséget okozhat az állami szereplők érintettsége.
Mindig nehézség együttműködni helyi döntéshozókkal, állami szereplőkkel, egyébként nem csak Magyarországon. Itthon nagyon bizalmatlanok a civil társadalommal szemben, és persze ez fordítva is elmondható. De amíg van remény, addig együtt kell működni. A Józsefvárosi Önkormányzat tavaly a partnerünk lett, és úgy láttam, hogy mindkét félnek sikerélmény volt a 20 forintos operett. Ők szerették azt, hogy a Józsefváros a projekt kapcsán végre pozitív színben tűnt fel a médiában, mi pedig örültünk, hogy kaptunk egy teret, ahol szabadon tudtunk dolgozni. Voltak súrlódások, például a hajléktalan szereplők aktív bevonása miatt, de úgy tűnt, ezen túlléptünk, és idén még abban a reményben kezdtünk a projektbe, hogy a Tolnain is folytathatjuk a munkát. Ez közben bizonytalanná vált, mert az önkormányzat két másik telekkel együtt a Tolnai 23-ra is pályázatot írt ki, közösségi kertként szeretné hasznosítani. Ez a jó szándék ellenére elég abszurd, mert a telek nagyon árnyékos, tehát a jelen pályázati kiírásban szereplő elvárások sajnos nem teljesíthetők.

Az, hogy mennyire tud hatékony és maradandó lenni egy művészeti projekt, függ attól is, hogy a sajtóban, a  közbeszédben mennyire válik láthatóvá.
Természetesen egy olyan társulat, mint a Tünet Együttes, ami már rendelkezik névvel, vagy a magyar, cseh, szlovák amatőr roma fiatalok mellett a nemzetközileg elismert Constanza Marcras koreográfust is bevonó Open for Everything olyan támogatóval a háta mögött, mint a Goethe Intézet, sokkal jobb esélyekkel indul, és bármit csinálnak, az könnyebben beemelhető a köztudatba. De tavaly meglepődve láttuk, hogy bár a 20 forintos operettnél nem volt sajtókapcsolatokkal foglalkozó munkatársunk, mégis nagyon nagy volt az érdeklődés a sajtó részéről is. Mindemellett az is nagyon fontos, hogy mára már sokan személyesen ismernek minket, beszélnek rólunk, részévé váltunk a kerület életének. Az, hogy jönnek a „mókusok”, mert így hívnak minket, azt jelenti, hogy hamarosan biztos történik valami, valami fura, őrült dolog, amibe be lehet kapcsolódni.

Mibe lehet most bekapcsolódni annak, akiket érdekel ez a másfajta (színházi) gondolkodás?
Meghívtuk Budapestre Salam Yousry egyiptomi színházi rendező-író-képzőművészt, aki július 1-jén a tranzit.hu irodájában tartott előadást a kórusprojektjéről, amit 2010-ben kezdett el, és amiben július 3-tól bárki részt vehet Budapesten is. A projektet a nemzetközi panaszkórus-mozgalom inspirálta, de idővel saját, önálló projektté alakította: a szabadon összegyűlő résztvevők közös improvizációin, a zenélésen, az egyhetes együttléten keresztül egy nagyon intenzív élményt tesz lehetővé, aminek a végén közös kórusmű jön létre. Szerintem nagyon felemelő dolog az, hogy sok, egymás számára ismeretlen ember közös hangot szólaltat meg, és olyan hullámhossz jön létre, ami különleges módon köti össze őket. Minden foglalkozás nyitott, lehet közben is kapcsolódni előzetes bejelentkezéssel, de július 10-én lesz egy záró performansz is, ami a próbák helyszínéről, a MÜSZI-ből indul, és a nyolcadik kerület utcáin folytatódik, úgyhogy aki nem tud eljönni a próbákra, az ott részesévé válhat az élménynek.

Aktuális ajánló:
KÓRUSPROJEKT / THE CHOIR PROJECT
Rendező: Salam Yousry (Egyiptom)
Kairótól Budapestig – Kórusprojekt Nyitott kórusworkshop Budapest lakói számára a Vándorló Utcaegyetem keretében (Pneuma Szöv., Mobile Albania, Tranzit.hu)
2013. július 3. és 10. között:
Hatnapos workshop, próbák 18:00–22:00 óra között a MÜSZiben
www.muszi.org
2013. július 10.:
A workshop eredményeit bemutató nyilvános prezentáció és közös menetelés a VIII. kerületen át.
Regisztráció Berecz Zsuzsánál: info@pneumaszov.org